Gyógynövény minősítés

A drogokat és illóolajokat - akár közvetlen felhasználás, kereskedelmi forgalmazás, akár ipari továbbfeldolgozás a cél - minősíteni kell.

A minősítés célja többrétű:

  • * egészségvédelem,
  • * visszaélés megakadályozása,
  • * fogyasztói érdekvédelem,
  • * termelői és kereskedelmi érdekvédelem.

 

Drogok vizsgálatának szempontjai:

Azonosság

1. Makroszkópos vizsgálat: a szabad szemmel, kézi nagyítóval vagy sztereómikroszkóppal megfigyelhető és a drogokra jellemző morfológiai sajátosságokra irányul.

2. Mikroszkópos vizsgálat: főként a makroszkóposan biztonságosan nem azonosítható, valamint por alakú és porított drogok azonosításának módszere.

3. Azonosítás kémiai reakcióval: egyes drogok jellemző hatóanyagai úgynevezett kémcsőreakcióval is kimutathatók.

4. Azonosítás vékonyréteg-kromatográfiával (VRK): a hatóanyag-tartalom kvalitatív kimutatásának egyik korszerű, viszonylag egyszerű technikával kivitelezhető módszere. Azonosnak tekintjük a VRK vizsgálattal a drogot egy-egy jellemző hatóanyaga alapján, ha ugyanazon a lemezen (vékonyrétegen) a főkomponensek helyei és színei megegyeznek az összehasonlító anyagokkal.

5. Azonosítás gázkromatográfiával (GC): a kvalitatív analízis korszerű módszere; főként az illóolaj-tartalmú drogok jellemző komponenseinek műszeres kimutatására és azonosítására szolgál.

6. Spektroszkópiás azonosítási módszer: egyes drogok jellemző hatóanyagainak színképi (ultraibolya, infravörös) tulajdonságait használja fel az azonosításra.

Tisztaság vizsgálat

1. Orgonoleptikus vizsgálat: a minősítés nélkülözhetetlen része az úgynevezett küllemi (organoleptikus) vizsgálat, mely a nem szakszerű gyűjtés, szárítás, aprítás és raktározás következtében előforduló idegen növények szerveire, vagy a gyógynövény egyéb részeire, a nem megfelelő aprítottságra, továbbá a mechanikai, biológiai szennyezőkre irányul.

2. Szárítási veszteség: a vizsgált drog 105 oC hőmérsékleten történő szárítás hatására bekövetkező tömegvesztesége %-ban.

3. Hamu- és homoktartalom: a hamu a drog hevítés, majd 600 oC-os izzítás után mért maradéka, míg a homok a hamu sósavval ki nem oldható része %-ban kifejezve. Ezek a paraméterek nemcsak a tisztaságról, hanem a nem megfelelő alapanyagról is tájékoztatást nyújthatnak (pl. sok elfásodott, öreg növényi rész tartalom).

4. Peszticidreziduum-vizsgálat: a drogokat közvetlen gyógyászati célra csak akkor szabad felhasználni, ha előzetesen szermaradékra megvizsgálták és nem kifogásolták. Magyarországon - hasonlóan a fejlett országokhoz - külön vizsgálati előírások, szabványmódszerek vannak a növényvédőszer-maradékok vizsgálatára.

5. Mikrobiológiai tisztaság: az alkalmazás módjától függően (külsőleges, belsőleges) írnak elő mikrobiológiai követelményeket (összcsíraszám, indikátor mikroorganizmusok, penészszám).

6. Nehézfém-szennyeződés vizsgálata: a Gyógyszerkönyv néhány drognál a vas és arzén szennyeződést vizsgáltatja; ill. a környezet-szennyezésből származó nehézfémek jelenlétét (ólom, kadmium, higany).

Tartalmi meghatározás

1. Kivonatanyagtartalom-meghatározása: abban az esetben alkalmazzuk, ha közelebbről nem ismert vagy nem könnyen meghatározható hatóanyagú drogról van szó. Általában a vízzel kivonható, néhány esetben alkohol-víz eleggyel kivonható anyagmennyiség meghatározása a cél.

2. Duzzadásiérték-meghatározás: Nyálkatartalmú drogok érték-meghatározási módszere.

3. Keserűanyag-meghatározás: Kimondottan érzékszervi módszer; a keserűanyagokat tartalmazó drogok keserűértéke az a legnagyobb hígítás, amelynek 5 ml-es részlete még a keserű íz érzetét kelti.

4. Cserzőanyagtartalom-meghatározás: A több fenolos hidroxil csoportot tartalmazó, kémiailag nem egységes vegyületcsoport, a cseranyagok meghatározására szolgáló módszer.

5. Hemolitikusindex-meghatározás: Szaponintartalmú drogok vizsgálatának módszere. A vizsgálat alapja a szaponinok hemolizáló (vörös vértestet feloldó) tulajdonsága. A hemolitikus index a drog kivonatának azt a hígítását jelenti, amely még teljes hemolízist idéz elő.

6. Alkaloidtartalom-meghatározás: főként gyógyszeripari drogok vizsgálati módszere; a szokványos minősítésben egyre ritkábban használt.

7. Illóolajtartalom-meghatározás: A leggyakrabban használt gyógyszerkönyvi mennyiségi meghatározási módszer. A mennyiségi meghatározás során kapott illóolajat használják fel a VRK és GC azonosítási módszerekben.

8. Összesflavonoidtartalom-meghatározás: Ugyancsak nagyon gyakori gyógyszerkönyvi mennyiségi meghatározási módszer.

Egyes cikkelyekben előírt tartalmi meghatározások

 Antrakinonglikozid, aszkorbinsav, primulasav, glicirrizzinsav mennyiségi meghatározására spektrofotometriás eljárások alkalmasak.

Jelenleg a gyógynövények hatóanyagainak legkorszerűbb vizsgálati módszere az elmúlt évtizedekben kifejlesztett nagyhatékonyságú folyadékkromatográfia (HPLC), amely széles perspektívát nyújt a hatóanyagok minden eddiginél egzaktabb megismerésére. Az ipari felhasználású drogok minősítésére már a HPLC technika az elfogadott vizsgálati módszer.  

Irodalom: dr. Bernáth Jenő-Gyógy -és aromanövények