Gyógynövény feldolgozás

A minőségi követelményeknek megfelelő, nagy értékű termék rendszerint a hatóanyagban leggazdagabb növényi rész(ek)ből nyerhető. A drog minőségével szemben támasztott követelmény azonban a felhasználás módjától függően is változhat:
- így előállítható a gyógyszerkönyvi és szabvány előírásoknak megfelelő minőség,
- másrészt az ipari (gyógyszer, élelmiszer, szesz, kozmetikai) céloknak leginkább megfelelő drog.
     A fenti szétválasztás rendszerint nem merev: ugyanazon növényi alapanyag mindkét célból feldolgozható. A feldolgozás technológiáját, a manipulálás milyenségét, illetve az alkalmazott gyártástechnológiát mindenkor a piaci kívánalom és a műszaki-technikai háttér szabja meg. Ebből következik az az általános elv, hogy a technológiát a további felhasználási mód határozza meg.
 A gyógynövények értékmegőrzésének, illetve értéknövelésének feltételei:
     - A betakarítás időpontjának optimális megválasztása:  A gyógynövények hatóanyag felhalmozódásának maximuma általánosíthatóan nem rendelhető egy adott fejlődési állapothoz. Ezért a betakarítás ill. a gyűjtés nem a biológiai érettség, hanem a technikai vagy technológiai érettség fázisa.
     - A betakarítás illetve gyűjtés módjának megválasztása: törekedni kell arra, hogy lehetőleg csak az értékes növényrészek kerüljenek begyűjtésre; túl hosszú szár, ág, idegen növények (gyomok) stb. a nyers alapanyag minőségének romlását  eredményezik, ill. többletköltséget okoznak a termék feldolgozása során.
   -  Az alapanyag kíméletes és gyors beszállítása: a feldolgozó helyre érkező gyógynövény nedvességtartalma alapján lehet: nyers- és száraz alapanyag. A nyers gyógynövények átvételénél általános szabály, hogy a legrövidebb időn belül a szállítóeszközről a nyersanyag fedett, betonpadozatú helyiségben, vékony rétegben szétterítésre kerüljön. Igen fontos a nyersáru szállíthatósági ideje is: ez pl. a virágoknál, leveleknél, herbáknál 3-5 óra a befülledés veszélye nélkül.
     - Az alapanyag minősítése: minden szállított alapanyagot - akár száraz, akár nyers - átvétel előtt minősíteni kell, elsősorban fajazonosság, egészséges és ép levél, idegen anyag tartalom, szín, szag stb. alapján. Különös figyelemmel kell lenni az egyéb mérgező növényi szennyezőkre
     - Feldolgozás előtti tárolás: külön kell tárolni a mérgező és nem mérgező, valamint az erős illatú alapanyagokat. Ugyancsak külön kell tárolni a virágokat, leveleket, fűféléket és gyökereket. Ajánlatos az azonos fajú gyógynövényeknél a különböző minőségűeket csoportosítani.
     - Előkészítő műveletek: a betakarított, gyűjtött friss növényi részeket a szárításra elő kell készíteni. E műveletek célja a szárítás hatékonyságának növelése
     Tisztítással el kell távolítani a fölösleges és káros anyagokat. Ilyenek: az idegen növények és növényi részek (vastagabb szárdarabok), gyökerek, rizómák esetében a sár, föld, homok, fölösleges mellékgyökerek. A tisztítást kézzel, rostákkal vagy mosással (Angelicae radix, Valerianae rhizoma) végzik. Egyes esetekben hámozással távolítják el a hatóanyagot nem tartalmazó, értéktelen külső részt (Saponariae radix).
     Aprítással készítik elő a szárításra a nagyobb méretű, vastagabb, nehezen száradó növényi részeket, főként a gyökereket. A szárítás könnyítését szolgáló aprítás a feldolgozási szokások és a kereskedelmi igények szerint lehet szeletelés (Iridis rhizoma, Saponariae radix), más esetekben a gyökér hosszában ketté- vagy négyfelé hasítása (Liquiritiae radix).
     Fosztással választják el a leveleket a frissen levágott leveles szárról. Jó minőségű levéldrogot (folium) néhány fajnál csak a szárítás előtt végzett fosztással lehet előállítani. Más esetben (pl. Majorana hortensis stb.) üzemi méretekben a szárítás után távolítják el a szárat és állítják elő a morzsolt levél drogot.  
- Szárítás: a nyers növényi részekből történő eredményes és kíméletes vízelvonás a minőségi drog előállításának az egyik legfontosabb feltétele. Mind a termesztett, mind a gyűjtött gyógynövények vonatkozásában igaz, hogy a betakarítás utáni nedvességtartalma általában a levél, hajtás és virág drogoknál elérheti a 90 %-ot is, míg a terméseknél, magvaknál 14 % fölötti. Ilyen állapotban hosszabb ideig nem, vagy csak költséges módon tárolhatók hatóanyag veszteség nélkül.

Irodalom: Bernáth Jenő: Gyógy- és aromanövények